Nagyon szűk a határ a gépek irányítását végző kapcsolórendszerek, és a számítógépek között.
A nagyüzemi gyártás megkövetelte
a minél pontosabb és gyorsabb munkavégzést, és ennek elengedhetetlen
segédeszköze a futószalag. A szalag elején bemegy a nyersanyag, és a végén
lejön a késztermék. Ehhez persze összehangolt munkavégzésre van szükség. A
futószalagon való gyártás egyik nagy őse volt Ford. Ő elsők
között fedezte fel, hogy ha egy ember csak egy tevékenységet végez, akkor
sokkal gyakorlottabban végzi azt. Rááll a keze, megszokja a mozdulatokat, így
egyre gyorsabb lesz, mindaddig, amíg el nem éri terhelhetősége határát.
Így a szerszámok, az emberek, sőt a helyiség kihasználtsága is
maximalizálható, és a termelési költségek pedig minimalizálhatóak. Épített egy
görgős rendszert, aminek a segítségével, az emberek elé, oda gördítette a
munkadarabot. Ezzel megalapozta a vezérléstechnika útját. Innen már egyenes út
vezet oda, hogy miért tologassa ember azt a darabot, amikor a szalag, szállító
is lehet. Beépítünk egy villanymotort, és csak arra kell odafigyelni, hogy a
munkadarab ott, és akkor álljon meg, amikor és ahol kell. Mi a teendő?
Nagyon egyszerű, nem kell sokat törnünk a fejünket a megoldáson. Tegyünk
egy kapcsolót oda, ahol a munkadarabnak meg kell állnia. Ez a kapcsoló szakítsa
meg az áramot, és már meg is oldódott a gond. Gondolnánk… De hogyan indul el?
Gondoljuk át újból a helyzetet. Tehát adott egy motor, ami ha kap áramot, akkor
működik, ha meg nem akkor áll. Ez így már megint egyszerűen hangzik,
de ott a csapda. Ha megszakítja az áramot, akkor kézi erővel kell letolni
a kapcsolóról, amihez vagy elég erős egy ember, vagy pedig nem. Kicsit meg
kellene variálni ezt a kapcsolót. Először is kell egy relé. Ennek a
relének legyen egy átfolyó ága, amin keresztül a szalag motorja áramot kap. Ha
a relé mágnese áram alatt van, akkor a motor is áram alatt van, és megy. Ez már
fél megoldás. Így már be tudjuk kapcsolni az áramot, de nem lehet megállítani,
csak ha lekapcsoljuk. Itt jönne az iménti végálláskapcsoló. Viszont még mindig
ott tartunk, hogy ha a relé áramát a végálláskapcsoló megszakítja, akkor az úgy
is marad, és a munkadarab nem megy többé sehová, hacsak kézzel le nem toljuk
róla, és akkor magától elindul, amíg újból egy munkadarab le nem állítja. Akkor
kombináljuk meg úgy, hogy a bekapcsolás egy pillanatnyi áramadással történjen.
Ezt úgy oldjuk meg, hogy még egy átfolyó ágat pakolunk a relére, amire rákötjük
a saját tekercsét, és egy pillanatkapcsolót, úgymond nyomógombot helyezünk az
áramkörbe. Ezt hívják önmegtartó relének. Egy pillanatra áramot adunk a
tekercsnek, az behúz, ezáltal a két átfolyó ágon elkezd áramlani az áram,
amelyek közül az egyik a motort hajtja, a másik pedig vissza van vezetve a relé
tekercséhez, így amíg le nem ég a tekercs, vagy el nem vágjuk a drótot, mindig
behúzva marad. Most térhetünk vissza a kikapcsolás problémájához. Jelen
állapotban, ha egy pillanatra megszakítjuk az áramkört, akkor a tekercs kiold,
az áram nem folyik át a szegmenseken, és amíg újabb gombnyomással egy
pillanatra nem adunk rá áramot, addig ez így is marad. Tehát már csak annyi
dolgunk maradt, hogy a kiálló alkatrészeket helyezzünk egyenlő, és
megfelelő távolságra egymástól, és ezek útjába egy olyan kapcsolót, amely
mindig vezet, amíg meg nem nyomják. A kiálló alkatrész meglöki a kapcsolót, a
tekercs egy pillanatra áram nélkül marad, így kiold, és amíg nem nyomja meg
valaki az indítógombot addig nem is fog újból elindulni. De miért érdekel ez
minket? Hát mert ez is a számítástechnika része. Vi