RAM, ROM, EPROM. Elég sűrűn hallott kifejezések, és bár nem vesszük észre, de pont ugyan olyan sűrűn használjuk is őket, mint a halljuk. Az EPROM, amit legritkábban mondunk ki, de semmivel sincs kevesebb dolgunk vele, mint a másik kettővel. Kezdjük az elején. Először is olvassuk el ezt.  Futószalagtól a számítógépig Miután egyre kisebb árammal történik a vezérlés mindig apróbb, és apróbb alkatrészekre van szükség. Még a számítógép mai szintű elterjedése, a gyártás költségessége miatt nem kezdődhetett meg, már régen felmerült az igény a mikroáramú vezérlésre. Egy gyártósor elég speciális tud lenni. Ma ez már nem gond, hiszen a számítógép vezérlést egy jobb géppel, és megfelelő szoftverrel egyedivé lehet alakítani. A programot hozzá lehet írni a gyártósorhoz, illetve a technológiához. Eleinte azért ez nem ment ennyire egyszerűen, olcsón, és gyorsan. Egy-egy gyártósorhoz komoly kapcsolótáblákat kellett szerelni, és ezt nem lehetett áttervezgetni. Ahogy le lett gyártva, úgy maradt. Újabb technológia, újabb tervezést és gyártást igényelt, a vezérlés terén is. Ez a két körülmény, hogy nehezen alakítható volt, és hogy lecsökkent a vezérlés feszültsége, szükségessé tette, hogy integrálják a rendszert. Csakhogy hihetetlenül drága lett volna processzorokat terveztetni és gyártatni egy gépsorhoz, amiből ráadásul lehet, hogy soha nem is készült több. Bonyolultabb rendszerek működtetését már a hagyományos kapuáramkörökkel is egyre körülményesebb volt tervezni, hiszen kapuk ezrei terelgették már az áramot minden irányba. Mi tehát a megoldás? Fogták a mérnökök ezt a több ezer kaput, illetve tranzisztort, és integrálták egy négyzetrácsba. A rács minden keresztjében volt egy tranzisztor. Ezt beöntötték egy bakelit házba úgy, hogy a teteje átlátszó maradt. Ezt nevezzük epromnak. Így önmagában nem jó semmire, hiszen nem más, mint egy őrült nagy zárlat, hiszen mindenki minden irányba vezet. De ezt már tömegesen lehetett gyártani, így az ára rendkívül alacsony volt. Mire jó ez a zárlat halmaz? Van egy szerkezet, amit eprom égetőnek hívnak. Ez egy lézer, ami mikroszkopikus méretű vágásokat tud ejteni az eprom áramkörein. A mérnök megtervezi a processzort, olyan szinten, hogy kisebb állítási lehetőségeket hagyva, minden eshetőséget beletervez, ami a működéshez kell. Ez a mai programozó dolga, csak azzal a különbséggel, hogy a mai gépekben a program nem egyszeri és megváltoztathatatlan, mint ez volt. Ezeket a programokat, ugyanis beleégetik a processzorba, ezáltal válnak rommá. Ezt egyszer lehetett megtenni, viszont olcsón ki lehetett cserélni, és ez által a gépezet működését viszonylag könnyen át lehet alakítani. Tudjuk, hogy a rom csak olvasható, nem lehet megváltoztatni, sem hozzátenni, sem elvenni belőle. Ma is mindennap használunk epromot, amikor a számítógépet bekapcsoljuk. Most más a cél. A számítógépekben, a BIOS képviseli ezt a technikát, és ennek rendkívül prózai oka van. Így ugyanis nem lehet végletes hibát elkövetni a beállításokkal. Úgymond védi a gépet, az óvatlan felhasználó kezektől. A felhasználó ugyanis olyan, hogy amit el lehet állítani, azt el is állítja. A setupban van módunk változtatni a beállításokon, de nem lehet olyan szinten belenyúlni, hogy az veszélyeztesse a gép működését. Fent már említettem, hogy a tervező hagy némi állítási lehetőséget, de ez csak a feltétlenül szükséges állításokat engedi, például, ha a hardver összetevőket drasztikusan megváltoztatjuk, ne kelljen egy új, ahhoz a konfigurációhoz gyártott biost vásárolni. Beszéltünk epromról, romról, már csak a RAM maradt. Ez a legbarátságosabb memória. Írhatod, olvashatod kedvedre. Ha nem véded meg az adatokat a behatolástól, úgy változtatgatod, ahogy tetszik. A mai RAM lemezek, persze csak arra alkalmas lejátszóban, roppant könnyűvé teszik az adattárolást, nagy mennyiségben, és pillanatok alatt tudunk tenni-venni rajtuk kedvünkre. Amilyen sebességgel a gép dolgozik az asztalon, pont úgy dolgozik a RAM lemezen is.